Szívek összetörnek

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnõk énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, “szívér összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívûekkel állasz szemközt: nem tudod õket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkûség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

/Márai Sándor:Füves Könyv/

Önismeret

El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.

 /Márai Sándor/

Önismeret.Én se ismerem ki magamat teljesen.Nemhogy más..nehezen nyílok ki az emberek előtt..csak akk történik meg hogyha az a személy rászolgált.De akk nagyon megbízom benne..és mindent elmondok neki.’Szeretem’ amikor vadidegenek minősítenek engem másoknak..ha én magamat se ismerem akk ő honnan is tudná,h én milyen vagyok? Látszat..csalhat..nagyon is..Belső értékek,érzések,gondolatok..ugyanmár.Nincs olyan ember aki külsőleg is azt mutatná a többiek felé ami belül lezajlik.Magam sem értem az önismeretet.És talán sose fogom megérteni.Csak sejteni..de az mire elég?!

Pillanat

“Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

/Márai Sándor: Füves könyv – Az emlékekről és a csodálatosról/

A Pillanatot jókor,jó helyen,jó időpontban kell megtalálni.A legértékesebb pillanatok hirtelen,spontán jönnek.Nem várni kell rájuk,nem hajszolni kell őket..Maguktól,hirtelen ‘támadnak’ az ember felé.Igenis az apró dolgok ( egy tájkép,egy találkozás,egy ölelés,egy tárgy) óriási érzelmeket tud belőlünk kiváltani..és ezeket az emlékeket soha nem fogjuk elfeledni.Örökké bennünk fognak élni..örökké.

Hello world!

Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!