“Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
/Márai Sándor: Füves könyv – Az emlékekről és a csodálatosról/
A Pillanatot jókor,jó helyen,jó időpontban kell megtalálni.A legértékesebb pillanatok hirtelen,spontán jönnek.Nem várni kell rájuk,nem hajszolni kell őket..Maguktól,hirtelen ‘támadnak’ az ember felé.Igenis az apró dolgok ( egy tájkép,egy találkozás,egy ölelés,egy tárgy) óriási érzelmeket tud belőlünk kiváltani..és ezeket az emlékeket soha nem fogjuk elfeledni.Örökké bennünk fognak élni..örökké.
bellusam