Önismeret

El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.

 /Márai Sándor/

Önismeret.Én se ismerem ki magamat teljesen.Nemhogy más..nehezen nyílok ki az emberek előtt..csak akk történik meg hogyha az a személy rászolgált.De akk nagyon megbízom benne..és mindent elmondok neki.’Szeretem’ amikor vadidegenek minősítenek engem másoknak..ha én magamat se ismerem akk ő honnan is tudná,h én milyen vagyok? Látszat..csalhat..nagyon is..Belső értékek,érzések,gondolatok..ugyanmár.Nincs olyan ember aki külsőleg is azt mutatná a többiek felé ami belül lezajlik.Magam sem értem az önismeretet.És talán sose fogom megérteni.Csak sejteni..de az mire elég?!